A háborús traumák feldolgozásában a traumafeldolgozás háromfázisú mo­delljét követjük, mely stabilizációs szakaszból, a traumával való konfron­táció szakaszából és végül az integráció szakaszából áll. A túlélőkkel való munka során mindig figyelembe kell vennünk az egyén felkészültségét és pszichés toleranciáját.

A legtöbb ember gyakran tapasztal COVID-fáradtságot, de a férfiak és a nők, valamint az idősebbek és a fiatalabbak eltérően reagálnak a járványra.

Cikkünkben arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a COVID-fertőzés utáni legfontosabb pszichológiai tüneteket és ezek kezelési lehetőségeit az eddig kialakult jó gyakorlatok alapján. Nem bonyolódunk bele abba az elméleti dilemmába, hogy a tünetek poszt-COVID szindróma vagy hosszú COVID-betegség tünetei-e, mert a pszichológiai tünetek kezelése szem­pontjából ennek kisebb a relevanciája.

Az utóbbi hónapok legnagyobb közegészségügyi kihívása a SARS-CoV-2 koronavírus okozta COVID-19-világjárvány. Sok mindent tudunk már a be­tegségről, ám kevesebb adatunk van a vírusfertőzés hosszabb távú követ­kezményeiről. A tünetek nem szűnnek meg egy csapásra, amint a beteg és orvosa a kezébe kapja az első negatív vírusteszt eredményét.

A COVID-19 pandémia során világszerte az egyik legkiterjedtebb probléma az alvászavar, ami hosszú ideig tart és negatívan befolyásolja a fizikai, mentális, és érzelmi állapotot.

Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegsé­gekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számá­ra is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizet­hetőnek kell lennie.

Cikkünk a Canadian Medical Association tagjai által rendszeresen vég­zett szakirodalmi keresési és kiválasztási folyamat eredménye alapján 20 eredeti kutatási közleményt és négy gyakorlati irányelvet foglal ös­sze 2016-ból. A POEM-ek (patient-oriented evidence that matters, azaz releváns betegorintált bizonyítékok) értékelésének alapját relevanciájuk, validitásuk, illetve a mindennapi gyakorlatot potenciálisan befolyásoló hatásuk adja.

Az inszomniák diagnózisának feltétele az elalvás nehezítettsége, az átalvás zavara, a korai ébredés, a nappali funkcionalitás zavara legalább heti három alkalommal, legalább egy hónapon át. A lelki és testi problémákat, gyógy­szerhasználatot, abúzust ki kell zárni a kiváltó tényezők közül. A krónikus inszomnia kapcsolatban áll kognitív zavarokkal, a szorongással, depres­szióval, a gyenge munkahelyi teljesítménnyel, a mortalitás fokozódásával. Nem gyógyszeres terápiái az alváshigiénés tanácsadás, a kognitív viselke­désterápia, a relaxáció, a többkomponensű terápia és a paradox késztetés.

A COPD rendkívül heterogén betegségcsoport, két fenotípusa az emfizéma és a krónikus obstruktív bronchitisz. A napi gyakorlatban általánosan használt légzésfunkciós paraméterek és a GOLD 2011 kritériumok nem minden esetben magyarázzák a betegség súlyosságát és lefolyását. 

A COPD gyakran szövődik unipoláris major depresszióval, szorongásos megbetegedéssel, alvászavarral, nikotinfüggőséggel és kognitív hanyatlás­sal. A depresszió, szorongásos állapotok, függőség, alvászavar, kiemelten az obstruktív apnoé és a kognitív deficit felismerése, kezelése számos terápiás előnnyel jár. A szövődő krónikus betegségek kezelése során figyelembe kell venni a COPD súlyosságát. Az adott társbetegség kezelésében részt vevő szakterületek terápiás irányelvei, az evidenciák alapján történő komplex, csoportban végzett terápiás munka eredményezheti a leghatékonyabb kezelést. Az adott betegségcsoport aktuális terápiás gyakorlatát, dilemmáit foglaltuk össze a pszichiátria nézőpontjából, a társszakmák részére.